PuritANNA – cipőkanalas tanácsai, ötletei 30 nm-es lakásokhoz (bevezetőül)
’Felsietek a lépcsőn és megállok jobbra a koszorús ajtódísszel dekorált bejárati ajtó előtt. Mialatt kissé ügyetlenül keresem elő a kulcsom a hátizsákom belső zsebéből, tekintetemmel végig simogatom a lépcsőházi beugróban elhelyezett növényeimet. Kinyitom az ajtót s belépek… Elönt a jóleső érzés, hogy itthon vagyok. Élvezem, hogy az ismerős rend és otthonillat fogad..’
A kislakásunk nemrég vált otthonunkká. Bizony hosszú út vezetett idáig… mert eleve megtalálni sem volt egyszerű. Amikor először megtekintettem, addigra már túl voltam több lakásmustrán. Anyagi megfontolásból használtat és kifejezetten kisméretűt kerestem, elsősorban fővárosit a munkám miatt, de olyan irreálisan drágákat vagy ha olcsóbbakat, akkor olyan lepusztultakat, rosszhírű környékeket, munkahelyemtől távoliakat találtam (a kettő közt szinte nincs is átmenet), hogy túl sok reményem nem volt már, mire rátaláltam arra, amire már azt mondhattam, hogy Ez Az… Meg tudott győzni, mert válaszfalai nagyon jól vannak elhelyezve, fürdőszobája kényelmesen tágas, a tájolása pont megfelelő, átjárja a napfény, sőt az ablakon kifele panorámát látni innen (ez kárpótol a saját erkély hiányáért), viszonylag fiatal épületben van, jó környéken (nincs messze az erdő sem a futáshoz). Nem mellesleg innen a munkába járás, a boltokba jutás egészen jól megoldható gyalog, illetve tömegközlekedéssel is. De leginkább azért volt meg a szimpátia, mert itt meg tudott lódulni a képzeletem, hogy milyen kedves kuckót tudok majd ebből faragni. Mihelyt birtokba vettük a férjemmel, kis alapterület ide vagy oda, igencsak dolgos-szorgos időszaknak kellett következnie, hogy otthonná váljon. Férjem nagy örömömre lelkes partner ebben is.
Elsősorban azoknak szánom a elkövetkezendő blogbejegyzéseimet, akiknek nem volt még kislakás-kalandjuk, különösen ha az első kislakásba költözést fontolgatják vagy ha az már folyamatban van. De persze mindenkit szívesen látok itt, akit egyéb okból is érdekel a téma…
Több okból is költözhetünk kislakásba.
Talán hozzám hasonlóan neked is az anyagi lehetőségeid szabtak határt a lakásvásárláskor, -bérléskor. A hajam égnek állt már akkor is, amikor pár éve a lakáskeresés alkalmával szembesültem a hirdetésekben szereplő hihetetlen négyzetméterárakkal (persze ez leginkább a fővárosra s annak agglomerációs körzetére igaz, amúgy nem mindig a mérettel nőtt az ár). Van az a kényszerhelyzet, hogy a pénztárcánk miatt csak kislakásban gondolkodhatunk …
Abban az időben, amikor rátaláltam a kislakásomra, volt egy másik, érdekes tendencia, hogy sokan tudatosan, kifejezetten minilakást kerestek, s ebben nem az anyagiak játszottak szerepet, ők azok az igazán elkötelezett környezettudatosak. Persze nem mellékes szempont a ’kisrezsi’, de a minimalizmusban sokat emlegetett, minimális ’ökológiai lábnyom’ is vonzóvá tette a kisteres lakásokat.
A szerencsésebbek meg öröklés, ajándékozás stb. útján juthatnak kislakáshoz…
Akárhogy is történt, a végeredmény a kicsike lakás, ami már a birtokodban van. Ebből szeretnél egy olyan otthont, ahová a suli, munka után szívesen mégy haza, ahol meg tudsz pihenni, feltöltekezni, ami a te ízlésednek megfelelő kis szigetvilágod.
Amint a lakáskulcsot megkaptad, jönnek a kérdések, hogy vajon neked való-e ez a „mini” létforma, hosszútávon jól fogod-e érezni magad benne, el fogsz-e férni benne rendesen, satöbbi… Kérdés hátán kérdés.
Ilyenkor érdemes olvasni azoktól, akik nálad már tapasztaltabbak, ezzel megspórolhatod magadnak a sok idegeskedést és a felesleges köröket. A tanácsokat megfogadva azon kapod majd magad, hogy nemcsak a kislakásodnak kell idomulnia hozzád, hanem neked is a kislakásodhoz.
A következő blogbejegyzéseimen meg fogsz lepődni, hogy mennyi, de mennyi minden kell a kislakás otthonná alakulásához (megnyugtatásul: itt nem a költségekre gondolok). Hamarosan itt leszek az újabb írásommal.