Mi szükségeltetik a minilakáshoz, hogy ne a mini szócska túlsúlyát érezzük, hanem az ígéretes otthont lássuk meg benne? 1/2. rész
Első körben önmagunkba kell nézni, egy kis önelemzésre invitállak az alábbi vázlatpontok mentén:
1.Elsőként mindenképp cipőkanál, avagy cipőkanalas hozzáállás. A jószándék, jóindulat, „szeretőszem” a jövendőbeli otthonunkhoz, hogy meglássuk benne a lehetőségeket is, nemcsak a korlátokat, ezzel együtt a korlátait is szerethetővé akarjuk tenni magunknak.
2.Kistérhez képest nagy fantázia, nagyfokú rugalmasság, „kompromisszum-készség”, ezutóbbit idézőjelbe tettem, mert lehet itt „kicsiben” is maximalistának lenni, legfeljebb a térbeli mérethez kell igazodni, de ahhoz sajnos muszáj is.
3.Arányérzék, mert itt nagyon el lehet rontani az arányokat, szembeszökőbbek a hibák a lakberendezésben, bebútorozásban, ebből kifolyólag tényleg érdemes érteni egy kicsit a lakberendezés tudományát: több lakberendezéssel kapcsolatos újságcikk rendszeres olvasásával, illetve autodidakta módon képezzük magunkat a témában, akár még úgy is, hogy tanfolyamokon veszünk részt…
4.Az arányérzékhez kapcsolódik a térérzék, térpszichológia is, hogy megfelelő teret hagyjunk minden fontos tárgyunknak úgy, hogy a lakás ne keltsen zsúfolt hatást, de a tárgyak tudjanak jól érvényesülni a maguk helyén. Ezt a “maguk helyén”-t kell jól eltalálni, hogy komfortosan érezzük magunkat köztük. Ki kell tapasztalni, hogy nem kap-e el az ideg bennünket a szűkebb tértől, hogy eddig az addig. Bezártságtól ódzkodók inkább tágasabb lakás(ok)ban gondolkodjanak.
Át kell gondolni, hogy milyen tevékenység jellemez a leginkább bennünket s ehhez igazodva alakítsuk a rendelkezésünkre álló teret: pl. ha konyhatündérek vagyunk, az ebbéli igényeinket kell figyelembe venni, komolyabban felszerelt konyhát kell kialakítani, ahol kedvünkre süröghetünk-foroghatunk. Ha csak aludni járunk haza, akkor nyugalmat biztosító, nagyobb hálót kell kialakítani. Amiben nem vagyunk erősek, abban lehet spórolni a tér javára: ha nem főzőcskézünk sokat, akkor kisebb, kompaktabb konyhát rendezhetünk be.
5.Tárgyi minimalizmus – tárgyi kultúra: hajlandónak kell lenni arra, hogy esetleg a költözést követően szinte rögvest, de jóval utána is rendszeresen tudjunk szanálni, szortírozni, jövőre nézve és menet közben is átgondolni cuccaink használhatóságát, kis térben való elhelyezhetőségét (pl. nagyméretűre növő virágaink igazi térrablók lesznek, helyettük lehetőleg lassú növésűeket, kis termetűeket telepítsünk).
A tárgyak lakásba behurcolása előtt gondoljuk át, hol fér el úgy, hogy nem csökken vele a hasznos tér, illetve mozgástér.
Aki tárgyait illetően ragaszkodó természetű, inkább ne cuccoljon be picuri lakásba, különben tárgyai rövid úton a fejére fognak nőni. Tárgyainkhoz való viszonyulásunk ebben a közegben igen hamar felszínre kerül, szembesít bennünket azzal, hogy valójában mennyire és miért is kötődünk a tárgyainkhoz.
Költözéskor óhatatlanul beleütközünk abba a felismerésbe, hogy túl sok mindenre nincs is igazán szükségünk, vagy igenis túl sok a nélkülözhetetlen holmink, így azok alternatív, lakáson kívüli tárolhatóságának megoldásait is számba kell vennünk (pl. kerti sufni, garázs, saját erkély, stb.).
Az otthon szerepét illetően érdemes gondolkodnunk egy sort, hogy miket szeretnénk ott művelni (otthon egyben munkahely is, fitnesz, főzés, olvasás, tv, stb.), miket tárolnánk (rendszerezés tudománya), a szobák és bútoraink funkcionalitása mi legyen. Hogyan tudjuk jól elszeparálni funkciók szerint a tereket egymástól. Ha pl. dolgozósarok kell (Home Office), akkor lehetőleg úgy kell az alvósarkot kialakítani, hogy attól távol legyen, vagy legalábbis fal határolja el tőle.