Valletta

Valletta

“Íme, az ajtó előtt ál­lok, és zör­ge­tek, ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és meg­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és vele va­cso­rá­zom, és ő én­ve­lem.” Jel. 3, 20.

“Ezt mond­ja a Szent, az Igaz, aki­nél a Dá­vid kul­csa van, és amit ki­nyit, sen­ki be nem zár­ja, és amit be­zár, sen­ki ki nem nyit­ja: tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met.” Jel. 3, 8.

“Ezt mond­ja a Szent, az Igaz, aki­nél a Dá­vid kul­csa van, és amit ki­nyit, sen­ki be nem zár­ja, és amit be­zár, sen­ki ki nem nyit­ja: tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met.” Jel. 3, 8.

“…amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt.” Mt. 24, 33.

“Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.”

Jn. 10, 7.