Mi szükségeltetik a minilakáshoz, hogy ne a mini szócska túlsúlyát érezzük, hanem az ígéretes otthont lássuk meg benne? 2/2. rész
Igényeink felmérése…
6.Ha nagycsalád-tervünk van, ha nagy baráti, rokoni összejöveteleket szeretnénk itt tartani (télen is, esőben is, illetve kert híján), ha nagyobb vagy több kutyát szeretnénk lakásban tartani, ez esetben elbaltázott lépés a kislakás megszerzése, hacsak nem saját otthonnak szántuk (pl. bérbeadási vagy befektetési céllal vettük meg). Csak azok kuckózzanak be hosszabb távra kislakásba, akiknek nincsenek ilyen igényei! Párosan szép az élet, 2 ember maximum még komfortosan érezheti magát itt.
7.A 6. pontot tovább gondolva, ha párosan költözünk be, vagy „menet közben” a kislakás bővül egy új lakóval (itt párra gondolunk), a kis tér mindenképp, szinte rögtön a párkapcsolat igazi próbája lesz. Fel vagyunk-e erre készülve? A kis mozgástérből fakadó szoros „testközelség”, kistérben közösködés, folytonos „egymásba botlás”, az eltérő életritmus, a teendőink összehangolása térben és időben, a privátzóna és az elvonulási lehetőség korlátozott volta különös szintre tudja emelni és/vagy süllyeszteni párkapcsolatunkat. A kommunikáció óhatatlanul „kikényszerítődik” ebben a kisközegben, folyamatosan hangolódni kell egymásra, sokat lehet itt fejlődni kapcsolatilag, de ahhoz alap a szeretet és a szerelem megléte, az egymás iránti elkötelezettség és tisztelet, az IQ és EQ. Hasonló igények, tulajdonságok kellenek társunknál is. Nagyon fontos, hogy össze tudjuk egyeztetni az igényeinket s szükségleteinket, tudjunk mindent megbeszélni s egyezségre jutni, magáról a kapcsolatról s a kommunikációról is beszélgetni egymással. Egyben legyen meg az a kreativitásunk abban is, hogy miként lehet időnként egymást békén hagyni (a „zasszony” a konyhai asztalnál csendben írhatja a blogját, mint jómagam, a férj meg a dolgozószobában tevékenykedhet szintén csendben). Ha nem vagyunk figyelmesek egymás iránt, hamar tűzfészek lesz az otthonunk a parázs vitáktól. Itt tudom megerősíteni azt, hogy a hasonló a hasonlóval fér meg igazán egymással: „Similis simili gaudet”- „Hasonló a hasonlónak örül”.
8.Itt a tisztaságmánia alapvető! Elkerülhetetlenül fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy szeretünk takarítani? Vagy ha nagyon utáljuk, lesz, aki/ami helyettünk megoldja? Kislakásban nemcsak a rendrakás kötelező rendszeresen magunk után, hanem a takarítás is. Tapasztalat, hogy hihetetlen fénysebességgel tud a kislakás bekoszolódni s emiatt élhetetlenné válni. Különösen a porallergiásoknak kötelező a heti takarítás és a minimum 2x-i porszívózás! Évszakonként más-más kihívások vannak ilyen téren. Párunknak is tisztaságmániásnak kell lennie hozzánk hasonlóan, különben folyton az fog elhangzani, hogy „miérthordtadbeasaratmámegint”, „mikorporszívóztálutoljára”, „miezaporfogó”… s hasonló szidalmak.
A rendrakás minden tennivalónk után szükséges szinte azonnal, spontán. Hogy ez mennyire jellemző ránk, ebbe is érdemes belegondolni. Pl. mosogatás után elpakolni az edényeket a helyükre, az asztalról az aznapi barkácsolásaink eszközeit a tárolódobozaikba, amint végeztünk; reggel beágyazni, amint felkeltünk, stb. Rend a lelke mindennek! Kell az átláthatóság. A rendelkezésünkre álló teret tisztelni kell, ne vegyük el magunktól a rendetlenségeinkkel, ne a tárgyak uralják a teret, hanem Mi. Ha szeretjük a rendet, nem is kell külön motiválás, de ha a rendrakás nehezünkre esik, illetve szeretjük azt halogatni másnapra, akkor gondoljunk arra, hogy csak magunknak nehezítjük meg vele az életünket. Pedig igazán nem tart semeddig sem az a pár perc, amit a rögtöni rendrakás oltárán áldozunk fel, szemben a sok órányira felhalmozott feladattal, ami bizony nem fog magától elintéződni, s ez egyre nyomasztani fog bennünket… A titok nyitja a szokás, kezdetben persze nehéz átalakítani a szokásainkat, illetve valamire átszoktatni magunkat, de mindenképp megéri.
Ha mindezeken a pszicho-morzsákon végig tudtunk haladni úgy, hogy a tükör azt üzeni nekünk, a kislakás számunkra otthonná tud válni, akkor köszöntelek a további posztjaimnál is. Ha meg nem azt sugallta nekünk a lista, hogy nekünk való a kislakás, ne essünk kétségbe, sok képességet meg lehet szerezni utóbb is, lehet fejlődni, változni, dolgozni rajta… Csak így jóval több munka… Mindenképp elismerésre méltó, ha kitartással dolgozunk rajta. Ha mégis nagyobb lakásra szavazunk, jól tettük, mert őszintén átgondoltuk a dolgot.