Mit mond a Biblia a környezetszennyezés kapcsán?
Amikor épp ezeket a sorokat írom, javában dúl a világban s hazánkban is a COVID-járvány sokadik (jelenleg épp 3. lecsengőben lévő) hulláma, mindennap egyre szomorúbbak a fertőzési és halálozási számadatok. Ez a járvány 2019. év végétől kezdődően kérlelhetetlenül és megkerülhetetlenül tolakodott be valamennyiünk életébe.
Sosem felejtem el, hogy 2020 tavaszán egy nap milyen furcsa érzettel keltem ki az ágyamból. Amikor kinyitottam a szemem, hétágra sütött a nap, s a szokásos reggeli gondolataim jöttek, hogy akkor ma milyen jó napnak is nézek elébe, aznap épp szabadságon voltam s tele voltam tervekkel, hogy hova ugorjak el majd virágokat venni s miket hova ültessek ki a kertben. Aztán a következő pillanatban összeszorult a szívem és a gyomrom, az előző nap bejelentett lezárások híre jutott eszembe… ekkor jöttem rá, hogy itt nagyon, de nagyon megváltozott vmi, innentől nem lesz ugyanaz a világ, az élet, mint eddig volt. Annak ellenére volt ez a rossz érzés, hogy nem lepett meg, ami bekövetkezett. Egy olyan folyamatnak vagyunk tanúi, melyre a Könyvek Könyve (többek közt a Jelenések Könyve) már jó ideje figyelmeztetett.
Nemrégiben ismét elővettem a Jelenések Könyvét, hogy újra tanulmányozzam. Még gyakorlott bibliatanulmányozónak sem könnyű olvasmány, lelkész szüleimnek köszönhetően rendelkezésemre álló igemagyarázatok nélkül nem is tudnék mit kezdeni vele. A jelen történéseit az Ige fényében lehet és kell is értelmezni, s tudni, hogy mik lesznek majd a jövőben bekövetkezendők is. A titkok az Övéi, de a kijelentett dolgok a mieink, ezért mindenképp foglalkoznunk kell vele. Amilyen izgalmas, olyan megterhelő is olvasni, mert igencsak félelmetes jövendöléseket tartalmaz… Annyit dióhéjban előre lehet bocsátani, hogy a Föld, illetve az a világ, amelyet érzékszerveinkkel fel tudunk fogni, el fog pusztulni. Nem jövök itt a világvégével, az Armageddonnal, – tudom, hogy a téma nagyon sokak fantáziáját mozgatja meg, illetve szintén sokan vannak, akik minderre legyintenek, – mert nem ez a valós veszély, hiszen előbb-utóbb mindannyiunknak el kell majd mennie innen, akár úgy, hogy megéri a Föld pusztulását, akár úgy, hogy még azt megelőzően, egészen más okból. Pontos idejét sem közölte velünk az Úr, így számolgatni sem érdemes, hogy ezek a jövendölések mikor következnek majd be. Itt csak az erre mutató jeleket kell tudnunk észrevenni, hogy ezek láttán még inkább éberek tudjunk maradni a várakozásban.
Csak “ideigvaló” az a világ, melyben élünk, csak átutazóban lehetünk itt. Hogy miért kell megsemmisülnie majd ennek a világnak? Ahhoz, hogy vmi új jöhessen létre, a réginek el kell tűnnie. A bűn sajnos átszőtt mindent, ezért ahhoz, hogy a bibliai ígéretek szerinti új ég és új föld jöhessen létre, ahol nincs helye bűnnek, a régit meg kell semmisíteni. Ahogy a mag elpusztul, hogy abból új élet, azaz növény születhessen. Tehát szó sem lehet világvégéről, hiszen új világ lesz majd, nem a puszta semmi.
A teremtett világ jelenlegi állapotát jól jellemzi Pál apostol római gyülekezethez írott levele 8. részének 19-22. verse:
“Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”
Akkor itt most feltehetjük a kérdést, hogy miként álljunk a környezetvédelem kérdéséhez? Van-e ennek értelme, hiábavaló-e vagy sem, hiszen az Írások szerint a Föld eleve pusztulásra van ítélve? Mindenképp az indítékok mentén, bibliai szemszögből érdemes felülvizsgálnunk a környezetvédelemmel kapcsolatos meglátásainkat, törekvéseinket.
Milyen is a biblikus környezetvédelem?
Először is leszögezhetjük, hogy ez nem szólhat önmagában, egyedül a természetről, környezetről, magáról az emberről, de még az emberiségről, gyermekeinkről, unokáinkról, az ő jövőjükről sem, ebből kifolyólag nem lehet szó arról sem, hogy mindent ennek rendeljünk alá. Ezért sem elfogadható út többek közt az öko-terrorizmus, az öko-partizánkodás sem. Nem a környezetvédelem, természetvédelem fog bennünket megmenteni, nem ettől tartatunk meg Isten előtt.
A teremtett világot nem lehet a Teremtő figyelmen kívül hagyásával helyes módon szemlélni, kezelni és használni. Elsősorban Őreá kell fókuszálnunk, Aki mindezeket alkotta, aztán jön a többi, amire figyelhetünk. Itt fontos a sorrendiség, hogy miből mi következik. Ahhoz, hogy a teremtett világgal való kapcsolatunk megfelelő legyen, előbb Istennel kell a kapcsolatunkat rendezni. Nélküle nem jutunk semmire sem, a sorrendet nem lehet következmények nélkül felcserélni.
Ha embertársainkat (felebarátainkat) szeretni akarjuk és a javukra lenni, előbb Istent kell szeretni, mert enélkül felebaráti szeretetre sem vagyunk képesek. Teremtmények a felebarátaink is, ebből egyenesen következik, hogy miként viszonyuljunk a teremtett világhoz is.
Lásd a Bibliából a Márk evangélium 12. részének 28c-31. versét:
“Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?
Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5.Móz. 6,4-5.)
és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!”
A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. (3.Móz. 19,18.) “
Ideemelek egy másik idézetet is a Bibliából, amelyből jól kiviláglik, miként kellene helyesen viszonyulnunk, egyben nagyon jól mutatja be az emberiség istentelenségét is (Pál apostol római gyülekezethez írott levele 1. részének 18-32. verse):
“Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.”
A teremtett világ csodálatos rendje, összhangja, rendkívüli összetettsége – annak ellenére, hogy mennyit rontottunk rajta, még ma is bámulatba ejtő -, mindenképp el kell gondolkodtasson bennünket, hogy ez nem véletlenül jöhetett létre, hanem ezt Valaki teremtette, aki maga az Isten.
Önmagában az a tény, hogy Isten teremtette meg ezt a világot, ami szép s tökéletes volt mindaddig, amíg az ember a maga útjára nem lépett a bűneivel, kell hogy meghatározza a megfelelő viszonyulásunkat a környezetünkhöz. Isten teremtési rendjét tiszteletben kell(ene) tartanunk, mert ellenkező esetben súlyos következményekkel találjuk szembe magunkat. Ha Istent nem tiszteljük, illetve tagadjuk az Ő létezését, úgy az Ő alkotásait sem fogjuk tisztelni, illetve tagadjuk, hogy azok az Ő alkotásai (lásd pl. evolúciós elméletet). Azt látjuk mai világunkban, hogy egyre többen nyúlnak bele önkényesen a teremtési rendbe, nem tekintik az Úr szavát abszolút mércének, mert mindenki saját magát tekinti mércének, amelyből csak a fenti idézetben részletezett káosz kerekedik ki. Inkább hisznek mindenféle képtelen elméletnek, erkölcsi ítéletre képtelen gondolatoknak, minthogy Istenre hallgatnának.
Akárhogy járom körbe a témát, mindig arra jutok, hogy az evolúciónak nagyon nehéz hinni, mert annyira képtelenség, hogy pl. a gyík egyszercsak szárnyakat (tollakat) növeszt, mert unja gyíklétét és madár szeretne lenni, amihez ugyan több millió (milliárd?) év kell, de persze apáról fiúra száll a szárnynövesztés tudománya, amíg el nem jutnak a végső céljukhoz. Egyes gyíkok meg megmaradtak gyíkoknak, mert elhatározták, hogy márpedig nem repülnének. Ami érdekes, hogy nem látunk köztes állatokat, mindenütt csak “befejezett” lények vesznek körül bennünket… Így, ahogy van, ez az elmélet komolytalan és hiábavaló. Ez az elmélet nem tekinthető a teremtett világ értelmes vizsgálatának.
A bűnbeeséssel már elkezdődött egy folyamat a Úr alkotásaival szemben. Kemény dolog ilyet állítani, de ez így igaz, hogy aki az Úr nélkül éli az életét, s a maga útját járja, attól nem is várható igazán felelős magatartás a környezete és embertársai iránt. Az elődeink felelőtlen, természetet kizsákmányoló bűneinek következményeit az utódaik szenvedik, akik szintén ugyanúgy folytatva, amit az elődeik, fokozzák még jobban ezeket a következményeket. Volt az az idő a Könyvek Könyve szerint, amikor a Földet olyannyira átszőtte a bűn, hogy Isten elhatározta az emberiség és az állatvilág elpusztítását. Lásd Noé bárkájának történetét (I. Mózes 6-9. rész).
Annak tudatában is, hogy nem tart örökké a földi létünk, hálásan és felelősen kell gazdálkodnunk a természet kincseivel, mert azokat Isten alkotta nekünk, a maga tökéletességében. Úgy kell bánni vele, ahogyan az ajándékkal szokás, ha számunkra az ajándékozó fontos személy, úgy az ő ajándékát meg fogjuk becsülni.
“…minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jak. 1,17.)
Az Úr adta lehetőségekhez képest kell azokat óvnunk és védenünk, hogy közben nem tévesztjük szem elől a legfontosabbat: hogy rendezzük az Úrral a kapcsolatunkat, bűneinkből megtisztulva szoros kapcsolatban legyünk az Úrral, neki engedelmeskedve, Őt követve, mert Ő maga a jelenünk és a jövőnk, így a reménységünk is. Ha bennünket Isten megtisztított, az természetesen kihat a környezetünkre is.