Picike lakásnak még picikébb konyháját igencsak okosan kell berendezni ahhoz, hogy max. két ember konyhatündérként tudjon benne sürögni-forogni. A jó bútor-berendezésen túl apróbb házi praktikák, trükkök is jól jönnek, hogy a konyhai munkánkat megkönnyítsük magunknak.
Az én konyhám is pöttömke, s tudom, milyen az, ha ráadásul nyitott légterű is a lakás többi részével. Ez bizony sok fejfájást tudott okozni a kezdetekben, vegyük sorra, hogy mikkel is szembesültem:
- Az egy légtér átka, hogy ha pl. karfiolt kezdek főzni vagy rákot pirosítani, annak finom, de karakteres illata/szaga pillanatok alatt át tudja venni az uralmat a saját otthon-illat felett, a lakástextilek jól magukba szívják, pár napig még őrzik is.
Sütéskor, főzéskor óhatatlanul párával is telítődik a lakás, sőt ha odakozmálok vmit, akkor gomolygó füstbe is boríthatom a lakást (napokig érezheted a füstszagot).
A konyha mérete miatt az oldalajtós, tolóajtós alsószekrények tartalmához nehéz hozzáférni, le kell guggolnom és rendesen belebújnom a szekrénybe kipakolni az eleje tartalmát, hogy a hátul lévő serpenyőt kivehessem. Sokszor nem is tudom, milyen eszközeink vannak, elfeledkezem róluk, annyira el vannak rejtve hátul a szekrényekben.
Ha a konyhában van az étkező is, akkor “vagy főzni vagy enni” lehetünk a konyhában.
A főzés alkalmával egyre szaporodó szennyes edények megbéníthatják a konyhai munkát, hiszen miattuk nem lesz elég hely a további műveletek elvégzésére.
Kevés munkafelület miatt kissé lassúbb, bonyolultabb lehet a konyhai munka.
Mivel itt nincs kamra, a befőzésekre való üvegek gyűjtése és elhelyezése, a krumpli, hagyma stb. megfelelő tárolása gondot okozhat. A szekrény tetejére tett cuccok beporosodnak.
Mivel csak egy kis, keleti tájolású ablaka van a konyhámnak, a nap bizonyos szakában kicsit sötét van.
Mielőtt ezek a kisebb-nagyobb bosszúságok végleg elkedvetlenítettek volna a főzéstől, változtattam pár dolgon, illetve új rendszert vezettem be. A következő bejegyzésemben erről mesélek. 🙂